Szétszaladt

Rémálmok szállnak a vonatról sorban,
S egy rég elmúlt gyermekkor képe a porban
Fuldokol -
Mint színarany szobornak rézbokája,
Vagy színezüst erdőnek szürke fája:
Hontalan -
S a rémálmok sorában küszködve holtan
Bandukol
Csonttalan.

A múlt rég-álmodott üveggolyóként
Szétrepedt
És szétszaladt,
Már Hold-anyó sápatag arca csak,
Ki kémleli,
Mi itt maradt.