Thursday, 26 June 2014

Magabiztos, vagy rémült?


Egy fiatal ámbráscet vetődött a sziklákra apálykor a skóciai Joppa partjainál; az alant elterülő sziklákon lehelte ki lelkét, a sekély tengervizet vérével vörösre festette. 

Az élet már csak ilyen, ugyebár, legyen az ember bálna, vagy ember: táplálkozunk, ha megéhezünk, iszunk, ha megszomjazunk, játszunk, alszunk, tanulunk a minket körülvevő világról - és egyebekről -, nevetünk és sírunk, családot alapítunk, majd végül az elmúlás megkaparintja lelkünket.

Bölcsnek gondoljuk magunkat, mert annyi mindent tudunk, de mi is az, amiben igazán biztosak vagyunk? Van-e bármi közös bennünk és ebben a szerencsétlenül járt ámbráscetben? Vajon mit gondolhatott, mielőtt a sziklákra vetődött? Biztos volt benne, hogy jó irányba tart, vagy rémült volt és tudatában volt annak, hogy elveszett? És mi a helyzet velünk? Magabiztosnak érezzük magunkat, vagy rémültnek, miközben feltérképezetlen vizekben úszunk? És számít-e ez egyáltalán?

Kedves Látogató, amennyiben érdekel, hogy mi történt végül a szerencsétlenül járt bálna holttestével: elszállították egy szeméttelepre.

A történet tanulsága a következő: ha bálna vagy, navigálj körültekintően. Nem, igazából nem erre gondoltam, de azért remélem, ha akárcsak egy bálna is olvassa ezeket a sorokat, megfogadja ezt a tanácsot.

Értem én, hogy egy bálnatetem közegészségügyi veszélyt jelent, de mégsem tűnik helyesnek, ami történt: ez a szerencsétlen Tengeri Lélek, Szülővizétől minden lehetséges módon elszakítva. Tragikomikus látványt nyújtott, ahogy egy kamion elszállította, végig a keleti parton, Joppától egészen egy dunbari hulladéklerakóra, miközben az uszonya kilógott a kamionból.

További információ a következő linken található: flukes lolling out.










No comments:

Post a Comment